Munkavállalók a

COVID-19 árnyékában

 

Kicsit több mint egy hónap telt el azóta, hogy teljesen megváltozott az eddig megszokott életünk. A gyerekek digitális oktatásban tanulnak, a szülők nagy része, aki munkája jellegéből adódóan megteheti, otthonról dolgozik.

Közben tervek készültek és készülnek annak érdekében, hogy valamilyen módon segítséget kapjanak a gazdaság szereplői, amellyel sikerülhet átvészelni ezt a különösen nehéz időszakot.

Különböző fórumok születtek és rengeteg cikk látott napvilágot, amely jogi szempontból igyekszik segítséget nyújtani a munkavállalóknak.

De mi a helyzet a jogrendszeren túl? Vajon felismerték már a munkáltatók ennek a helyzetnek az emberi oldalát is?

Szerencsére nagyon hamar reagáltak a munkaadók a kialakult helyzetre és szinte azonnal meghozták a legfontosabb teendőket alkalmazottaik egészségének megóvása érdekében. A járvány terjedéséhez alkalmazkodva pedig folyamatosan finomítják a már bevezetett intézkedéseket.

Azonban sehol sem találkoztam még olyan hírrel, amely arról szólna, milyen intézkedések születtek arra vonatkozóan, hogy az emberek lelki egészségét is megóvjuk. Pedig most rendkívül nagy szükség lenne mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok támogatására, akik segítenek a munkavállalóknak megbirkózni a járvány okozta feszültséggel, szorongással és félelemmel.

Mi okoz feszültséget?

Szorongás és félelem attól, hogy ő vajon mikor fogja elveszíteni a munkahelyét. Ha elveszíti az állását, hogyan fog élelmiszert vásárolni, hogyan fogja fizetni a rezsit, az esetleges hitel törlesztőrészleteit, a mindennapos egyéb kiadásokat. Szorongás és félelem attól, hogy ő mikor fog megfertőződni. Ő kit fog megfertőzni. Ha ő beteg lesz, ki fog gondoskodni a családról, a gyerekekről, az idősebb hozzátartozókról. Ha a családból lesz beteg valaki, hogyan fogja tudni ellátni. Ez pedig csak néhány kérdés abból a több millióból, amely naponta szorongással tölti el az embereket. Miközben sokan azt mondják, talán ők a szerencsésebbek, akik még nem veszítették el a munkájukat. Valóban. Sokaknak ugyanis egyik napról a másikra mondtak fel a munkahelyükön, sok esetben az egyetlen kenyérkeresőnek a családban.

Ezzel kapcsolatban pedig újabb kérdések merülnek fel.

Vajon a munkavállalók ugyanúgy számíthatnak a munkáltatójukra, ahogy most a munkáltatók számíthat rájuk?

Vajon értékelik a munkáltatók, hogy a komfortzónából hirtelen kilépve milyen gyorsan, rugalmasan alkalmazkodtak a munkavállalók a kialakult helyzethez?

Vajon megköszönik majd a munkáltatók a munkavállalóik áldozatos munkáját?

Vajon felismerik és elismerik a munkaadók, hogy valójában mennyire fontos számukra a munkavállalójuk munkája?

Vajon ha a munkavállaló vagy egy családtagja beteg lesz, ha a gyermek elhelyezése problémába ütközik, vagy ha egész egyszerűen elfárad és elveszíti a motivációját, ugyanúgy kiáll majd mellette a munkáltatója, ahogy most a munkavállaló teszi?

Ezekre a kérdésekre mindenkinek saját magának kell megadnia a válaszokat.

Én csupán remélni merem, hogy a járvány okozta körülményekből most mindannyian tanulunk valamit és tovább visszük magunkkal akkor is, ha majd újra „helyreáll a rend”. Így talán van egy pici esély arra, hogy nem tér majd minden vissza a régi kerékvágásba és talán új értelmet nyer a munkahelyi lojalitás is...

 

 

 

 

 

gallery/c0893672c1d71b1b37ee3cfb9c9323f8